Sokan sok rosszat leírtak már arról, hogyan mennek a dolgok a szeretett városunk ügyeinek intézésére fenntartott falak között. Ezeket most nem venném át még felsorolás szinten sem, inkább egy kiragadott nézőpontból - madárperspektívából - mutatnék egy általam súlyosnak ítélt részletet. Igen, a palánkkal elzárt udvarról van szó. Igazából nem más ez, mint fentről nagyon szépen látszó lenyomata annak az arcpirítóan gőgös gondolkodásmódnak, ami sajnos általánosan jellemző magunk választotta lídereinkre. Nem nagyon van még egy olyan főváros ezen a kontinensen, ahol az elöljárók - teszetoszasággal takarózva - ekkora parkolóhelyet tartanak fenn saját járműveik számára, méghozzá a város egyik legértékesebb területén. Miközben mindenki más - legyen az magánszemély, intézmény vagy cég - nem kevés pénzt fizet azért, mert akár csak néhány órára elfoglal néhány négyzetmétert a belvárosban igencsak szűkösen rendelkezésre álló közterületből. Mindenesetre azt gondolom, sok itt lakónak simogatná az igazságérzetét, ha ezután az eddigi kivételezettek is dobálhatnák az aprót annak a cégnek, akivel ők maguk kötöttek szerződést.
Persze elvileg nem gondolja senki, hogy ez az állapot fenntartandó lenne. A malmok a maguk tempójában őrölnek, nagytekintélyű tervező géniuszok meg is álmodták oda világmegváltóan formabontó vasbeton monstrumukat. Az elismerés nem maradt el, bár azért fel-felbukkanak kritikus hangok, a jellemző inkább az, hogy a kiművelt ízlésű hozzáértők mindjárt a közösség, az egyszerű, hétköznapi gondolkodású tömegek "ízlésének fejlesztéséről" kezdenek beszélni, ha netán valaki szóvá tenné, hogy bár a terv nagyon ötletes, ha őt kérdezik, meghagyná inkább azt a falat levegőt a város közepén. Magamról tudom, hogy nem vagyok egy kifinomult gurman, mégis hülyén nézek, amikor úgy akarja valaki az ízlésemet fejleszteni, hogy azt várja: szeressem meg a formájában ugyan ötletes, modern, a mindennapi életben azonban nyomasztó, embertelen, gőgös vasbeton monstrumokat, és tekintsem avíttnak, elavultnak, netán csúnyának azt, ha egy háznak van fala, azon vannak ajtók és ablakok, felette meg van tető.
Nade mit akarok én, hisz már az engedélyezési tervek is elkésztültek talán, azt olvasom éppen, hogy tavasszal vinnék a projektet valami neves vásárra, ahol majd jól felhajtják a reménybeli befektetőket. Ha minden jól megy - amire jelenleg szerintem nálam bizakodóbbak sem kötnének nagyobb összegű fogadást - 3 év múlva kellene átadni az ojjektumot. A most érvényes tervek szerint is leghamarabb ez év végén vagy jövő év elején kezdhetne felvonulni a betonozóbrigád, de ehez szélsebesen meg kellene találni azt a befektetőt, aki rendelkezik a bekerülési költség nagyobbik felével. És ahogy a dolgok most állnak, választással súlyosbítva, ahogy elnézem, ez erős "kihívást jelent a menedzsment számára". Ez pedig azt jelentheti, hogy az elvtársaknak még évekig nem kell a parkolás miatt aggódniuk. Nos, ezt az egy vagy több évet akkor is elvenném tőlük, ha a grandiózus terv végül megtalálja finanszírozóját.
Merthogy a terv maga is azzal reklámozza magát, hogy a területet főképpen közfunkciókra hasznosítaná. Az utca embere által is átjárható térről beszélnek, valamint kultúrális programokról és egyéb szép, jó dolgokról. Márpedig azt a palánkot elbontani onnan, és akár átmenetileg kicsit rendezetté tenni azt a placcot nem pénzkérdés. A lakosság hozzászokhatna ahoz, hogy létezik az a közösségi tér, és a kultúrális funkció is megoldható egy bérelt mobil-színpaddal akár. Ez nem egy korszakalkotó terv, ez egy laikus válasz arra, mit csinálnék azon a területen, amíg nincs pénzem kacsalábon forgó palotára.
Ahogy a képen is látszik, már azzal, hogy a palánkot elbontják, jelentősen megnő a tér, és egy valódi, rendezett közpark alakítható ki a meglévő növényzet rendbe szedésével illetve kiegészítésével, és a terület jelentős költség nélkül megvalósítható rehabilitációjával. (Gondolok itt némi füvesítésre és gyöngykaviccsal borított sétálóutakra, illetve egyszerű térbútorokra, főként padokra.) Az így kialakuló park hangulatát úgy próbálnám belőni, hogy ellenpontját képezze a Gödör körül részben organikusan kialakult és igen népszerű fiatalos-hippis belvárosi grundnak. A városháza mégiscsak egy komoly üzem, a hupákolás itt nem annyira pálya. És hát nem csak a húszéveseké a világ, kultúrára minden korosztálynak szüksége van. És a kultúrának egy elég kicsi szelete az, amit vendéglátásra lehet alapozni, itt ezen a helyen az ebből a körből kieső műfajokat helyezném előtérbe. A majdan felépülő csodapalota is otthont adna programoknak, amiket a ppp konstrukciónak köszönhetően nem is lehetne igazán olcsón megúszni. Mivel itt a terület a városé, amíg nem épül oda méregdrága monstrum, az arra szánt összegek töredékéből színvonalas programmal lehetne megtölteni azt. Családi rendezvények, gyerekprogramok, idős emberek tartalmas szórakoztatása lenne szerintem az ideális irány. Azt sem kell erőltetni, hogy egymást érjék a programok, sokan már azt is élveznék, hogy üldögélhetnek, beszélgethetnek, sakkozhatnak egy nyugis, madárcsicsergős, zöld parkban. A városháza ölelése biztosít némi intimitást a helynek, ellentétben a forgalmas utak által határolt belvárosi parkokkal.
A színpad is úgy került oda, hogy szinte teljesen adja magát a Merlin mögötti zug erre a célra. Természetesen a színpad műszaki kiszolgálásában, illetve a programok lebonyolításában is jutna szerep a régi színháznak. A rajzon ábrázolt színpad szabad mérete 18x18 méter, két oldalt 4-4 m széles oldalszínpadokkal. Ez a méret lehetővé teszi pl. táncháztalálkozók rendezését, vagy akár nagy létszámú szimfonikus zenekari produkciókat is. A nagyméretű vászon révén filmvetítések ideális helyszíne is lehet. A hangtechnikát is eleve úgy alakítanám ki, hogy ne dübörgő rockkoncertre legyen elsősorban alkalmas - vagyis nem halmoznék fel a színpad mellett több tízezer wattos hangfalhegyeket, nem cél hogy a basszussal le tudjuk veretni a közönség veséjét. Eleve évi néhány alkalomban limitálnám az ide szervezett, sötétedés után véget érő, hangos, zenés-táncos rendezvényeket (Szilveszter, augusztus 20., Budapesti Búcsú, Zene ünnepe). A politikai rendezvényeket - az alulról és felülről szerveződőket egyaránt - ha lehet, teljesen kizárnám. De pl. iskolai rendezvényeknek (évnyitó-záró, ballagás, stb.) minden további nélkül rendelkezésre bocsátanám.
A modell letölthető innen.
