My3DBudapest

Régi témája a város szerkezetével, működésével kapcsolatos vitáknak a Duna-part, illetve a dunai hajózás. Előbbivel legfőbb baj, hogy a forgalmas alsó rakpart gyakorlatilag elzárja a lakosságot a folyótól, utóbbinak sorvadása felett pedig szinte divatt lett szomorkodni.  Aztán van itt ez a metró-kérdés, a város 20 éve beteg állatorvosi lova, gazdái is egyre szarabb bőrben vannak. Hagynám is a dagadt ruhát másra, annyit információként kiragadva, hogy amennyire követtem, az 500 Mrd-ot is verni fogja a számla. Az meg sok pénz, felér egy kisebb megszorító csomaggal. 

Úgy esett a minap, hogy búsulás helyett rajzolgatni volt inkább kedvem, aztán valaki a rádióban felhozta a témát, és előjött belőlem Aladár. Azzal a gondolattal kezdtem játszani, hogy mi lenne, ha a főváros következő metróvonala a Dunán épülne. Ha Újpesttől Budafokig végigeresztünk cikk-cakkban egy funkcionálisan metróra hasonlító gyorskompot, az mind városlogisztikai, mind turisztikai szempontból - jelentőségében - versenyre kelhetne a kisföldalattival mindenképpen, de akár a nagy metróvonalakkal is. Speciális, célra tervezett, fürge hajóflotta és hozzá épített, peronszerű kikötőpontonok. Alagutat nem kell fúrni, nem kell sem út, sem sín, kész van. Laikus becslésem szerint szerint ki kell hogy jöjjön az egész cakk-pakk a 4-es metró árának 10%-ából - azaz egytizedéből. Node reményeim szerint az ötlet nálam hozzáértőbbeknek is megtetszik annyira, hogy számolgatni kezdenek.

Az itt következő leírás - a blog szándékának megfelelően - a szabadjára engedett spontán fantázia műve, cél a gondolatébresztés, vitagenerálás. A dolog realitása műszaki-tudományos, városépítészeti, és gazdasági szempontból fontos annyira, hogy ha az alapötlet tetszik, de egyik-másik elemet baromságnak gondolod - netán értesz is az adott területhez - ne habozz bedobni, miért nem úgy, és te amúgy hogy csinálnád. Tisztában vagyok vele, hogy valódi realitása a dolognak rövid távon nincs, nagy a káosz meg minden. Csak arról már nincs kedvem eszmét cserélni, álmodozni sokkal jobb.

Az elképzelt metróvonalnak 16 állomása van, és 18 km hosszú. Újpestet köti össze Budafokkal, egyben "összefűzi" a pesti és budai oldalt. Északi végállomása az Újpesti-öbölben, a vasúti hídnál lenne, itt kialakítható a remízdokk, és adott a szervízháttér. Déli vége ugyan Budafokon lenne, ám itt a dokk a csepeli gyártelepen kapna helyet, tehát üzemeltetést tekintve Csepel lenne a déli végállomás.

Sokan sok rosszat leírtak már arról, hogyan mennek a dolgok a szeretett városunk ügyeinek intézésére fenntartott falak között. Ezeket most nem venném át még felsorolás szinten sem, inkább egy kiragadott nézőpontból - madárperspektívából - mutatnék egy általam súlyosnak ítélt részletet. Igen, a palánkkal elzárt udvarról van szó. Igazából nem más ez, mint fentről nagyon szépen látszó lenyomata annak az arcpirítóan gőgös gondolkodásmódnak, ami sajnos általánosan jellemző magunk választotta lídereinkre. Nem nagyon van még egy olyan főváros ezen a kontinensen, ahol az elöljárók - teszetoszasággal takarózva - ekkora parkolóhelyet tartanak fenn saját járműveik számára, méghozzá a város egyik legértékesebb területén. Miközben mindenki más - legyen az magánszemély, intézmény vagy cég - nem kevés pénzt fizet azért, mert akár csak néhány órára elfoglal néhány négyzetmétert a belvárosban igencsak szűkösen rendelkezésre álló közterületből. Mindenesetre azt gondolom, sok itt lakónak simogatná az igazságérzetét, ha ezután az eddigi kivételezettek is dobálhatnák az aprót annak a cégnek, akivel ők maguk kötöttek szerződést.

Persze elvileg nem gondolja senki, hogy ez az állapot fenntartandó lenne. A malmok a maguk tempójában őrölnek, nagytekintélyű tervező géniuszok meg is álmodták oda világmegváltóan formabontó vasbeton monstrumukat. Az elismerés nem maradt el, bár azért fel-felbukkanak kritikus hangok, a jellemző inkább az, hogy a kiművelt ízlésű hozzáértők mindjárt a közösség, az egyszerű, hétköznapi gondolkodású tömegek "ízlésének fejlesztéséről" kezdenek beszélni, ha netán valaki szóvá tenné, hogy bár a terv nagyon ötletes, ha őt kérdezik, meghagyná inkább azt a falat levegőt a város közepén. Magamról tudom, hogy nem vagyok egy kifinomult gurman, mégis hülyén nézek, amikor úgy akarja valaki az ízlésemet fejleszteni, hogy azt várja: szeressem meg a formájában ugyan ötletes, modern, a mindennapi életben azonban nyomasztó, embertelen, gőgös vasbeton monstrumokat, és tekintsem avíttnak, elavultnak, netán csúnyának azt, ha egy háznak van fala, azon vannak ajtók és ablakok, felette meg van tető. 

Nade mit akarok én, hisz már az engedélyezési tervek is elkésztültek talán, azt olvasom éppen, hogy tavasszal vinnék a projektet valami neves vásárra, ahol majd jól felhajtják a reménybeli befektetőket. Ha minden jól megy - amire jelenleg szerintem nálam bizakodóbbak sem kötnének nagyobb összegű fogadást - 3 év múlva kellene átadni az ojjektumot. A most érvényes tervek szerint is leghamarabb ez év végén vagy jövő év elején kezdhetne felvonulni a betonozóbrigád, de ehez szélsebesen meg kellene találni azt a befektetőt, aki rendelkezik a bekerülési költség nagyobbik felével. És ahogy a dolgok most állnak, választással súlyosbítva, ahogy elnézem, ez erős "kihívást jelent a menedzsment számára". Ez pedig azt jelentheti, hogy az elvtársaknak még évekig nem kell a parkolás miatt aggódniuk. Nos, ezt az egy vagy több évet akkor is elvenném tőlük, ha a grandiózus terv végül megtalálja finanszírozóját.

Merthogy a terv maga is azzal reklámozza magát, hogy a területet főképpen közfunkciókra hasznosítaná. Az utca embere által is átjárható térről beszélnek, valamint kultúrális programokról és egyéb szép, jó dolgokról. Márpedig azt a palánkot elbontani onnan, és akár átmenetileg kicsit rendezetté tenni azt a placcot nem pénzkérdés. A lakosság hozzászokhatna ahoz, hogy létezik az a közösségi tér, és a kultúrális funkció is megoldható egy bérelt mobil-színpaddal akár. Ez nem egy korszakalkotó terv, ez egy laikus válasz arra, mit csinálnék azon a területen, amíg nincs pénzem kacsalábon forgó palotára.